Nyelvek kontra matek - buta-e a humános?

Soha nem voltam jó matekból. Se fizikából vagy kémiából. Az egyetlen "reálos" tantárgy amiben jó vagyok az a biológia, bár az már inkább a humán felé közelít. Mindig is humános beállítottságú voltam - de mióta gimnazista vagyok, úgy érzem hogy ezért valahogy kevesebb vagyok.
Tudjátok hogy van ez, ha valaki nem jó rajzban vagy zenében, azt mondják hogy jó hát nincs hozzá tehetsége. De ha valaki nem jó matekból az buta. És ez problematikus. Általános iskolás korom óta járok különböző zenei meg nyelvi és irodalmi versenyekre, és sokon eredményesen is szerepeltem. 10.-ben megnyertem egy országos versenyt vagy mi a fene. Szóval nem tartom magam hülyének. Viszont van egy hatalmas, égbekiáltó bűnöm - matekból bizony rossz vagyok.
A gimnázium ahova járok inkább reálos beállítottságú, az igazgató is matek-fizika szakos és működik emelt matekos osztály. És bizony nem lehet nem észrevenni, hogy pofátlanul kivételeznek velük. Jó persze, vannak olyanok akik tényleg nagyon sok versenyeredményt produkálnak és okkal lehetünk rájuk büszkék, ezt nem tagadom. De az kicsit durva hogy azért szerveznek iskolagyűlést, hogy egyik rezidens matekzseninknek az egész iskola színe előtt adományozzanak horgászbotot, mert a vele készült interjúban (!) megemlítette hogy szeret horgászni.
Ne értsetek félre, nem irigykedem. Nem akarok én a reflektorfénybe kerülni. Én csak egy pici elismerést szeretnék - magamnak és minden iskolatársamnak akik nem jók reál tárgyakból viszont kiemelkedő versenyeredményeket érnek el irodalmi és nyelvi versenyeken. Arra kéne rájönni valahogy, hogy nem lehet mindenki mindenből jó; igenis vannak olyanok akik csapnivalóak matekból vagy fizikából vagy kémiából viszont nagyon jók nyelvekből és fordítva. Nem szabadna hogy ekkora különbséget tegyenek humános és reálos beállítottságú emberek között. Ez csak nem helyes.

Tizennyolc

Szülinapom van.
És valami csoda folytán törvényes felnőtt lettem.
Oké, tudom hogy nem változik semmi de akkor sem tudom hogy hogy kéne ehhez viszonyulnom. Csak megszokom a gondolatot előbb vagy utóbb.
A tegnap nagyon jó volt mert ünnepeltünk, a barátaim szerveztek nekem meglepetésbulit és nagyon élveztem. Most családi sütizés lesz mindjárt, meg majd még egész jövő héten szállingóznak be a rokonok.
Hát meglátjuk majd, milyen tizennyolcnak lenni. Jól kezdődött, remélem továbbra is jó marad!

Rohanás.
Ha egy szóval kéne jellemeznem az életet szeptember 1. óta akkor azt mondanám hogy rohanás, megállás nélkül. Varrónőhöz futkosás, táncpróbára sietés, órára igyekvés, folyamatos tanulás, határidők. Egy perc nyugalom, annyi se. Szünetben se, hétvégén meg pláne nem.
Nincs időm/energiám semmivel sem foglalkozni ami nem az avantgarde, a Horthy-korszak konszolidációja, genetika, vagy a csonkakúp térfogata és felszíne. Van olyan, hogy az ember agya egyszerűen annyira túlpörög az összes beleszuszakolt információtól hogy képtelenség leállítani és akkor jönnek azok az alvás-de-mégsem dolgok amik után ugyanolyan fáradtan kelünk mint ahogy lefeküdtünk.
És akkor megint, vissza a mókuskerékbe. Képezz főnevet a coupable melléknévből.
Mi jellemző az autotróf szervezetek asszimilációjára?
Hány pontod lett az 50-ből? A 35 az kevés, legalább 40-nek kellett volna hogy legyen, nem lesz ez így jó. Mi lesz így veled OKTV-n?
Kezdek kicsit megőrülni, úgy érzem. És még csak november van.
Tudtam én hogy a végzős év durva lesz, de hogy ennyire?

Bring them all back to life

Lassan egy éve volt már, és még mindig nem hiszem el hogy én ezt az embert hallottam élőben.

Time seems to have stopped

Annyira lassan megy az idő.
Olyan, mintha lassított felvételben haladna az élet. A tanórák mintha soha nem akarnának véget érni, a 20 perces buszút hazafelé is mintha egy óra lenne. Az emberek alig vonszolják előre magukat.
Csak én sietek. Nagy nehezen átverekszem magam a lassan vonagló embertömegen és futok ahogy tőlem telik. Frusztrál ez a csiga tempójú létezés.
Szóval futok. Rohanok. És magam sem tudom hogy igazából merre. El innen, a csigavilágból.

Let's bake!

Szeretek sütni, főleg mikor rossz kedvem van, mint ma is.
Nem csak hogy lefoglalja mind a kezeim, mind a gondolataim, de van abban valami hihetetlenül felemelő, mikor egy csomó összetevőből valami egységes egészet hoz létre az ember. Szeretem nyomon követni, mint emelkedik a sütőben a kreálmányom ahogy múlik az idő és büszkeséggel tölt el amikor pont olyan lesz mint szerettem volna. Hát még mikor másoknak is ízlik!
És mi lenne annál jobb érzés mint készíteni valamit és az egészet egyedül megenni?
A sütés lett a boldog helyem a nyáron. Kit érdekelnek a kalóriák egyáltalán, amikor van brownie-d amit te csináltál? Engem aztán nem.

Baby steps

A nyár mindig is egy kicsit problematikus volt, most így belegondolva. Problematikus, mert hirtelen rengeteg szabadidő hullik az ember ölébe amit- akár tetszik akár nem- nem lehet száz százalékig kitölteni. Ha meg valaki olyan mint én akkor az ötven százalék is rekord, sőt. De próbálkozom. Tényleg.
Azt nem szeretem a nyárban hogy túl sok időm van gondolkodni.
Arra kellett rájönnöm hogy ebben az időszakban is igenis hogy célokat kell állítanom magam elé, különben megbolondulok. Szóval-

• Készülni fogok a nyelv vizsgámra
• El fogok járni sétálni és fotózni (ha egyedül, egyedül)
• Meg fogok tanulni rendesen sütni (A mai első próbálkozásaim sikerrel végződtek! Szóval ezt jó jelnek lehet tekinteni)
• Valamiféle reggeli és esti rutint fogok felállítani (még nem vagyok biztos abban hogy ez miben fog állni de kitalálok valamit)
• Minden nap, kivétel nélkül edzeni fogok

Lehet hogy ez hülyeség de nem tudom. Nekem segít azt hiszem. Kis lépésekben haladunk. Az is valami.

so lay me down

Anxiety

Az érzés amikor meghívást kapsz legjobb barátnőd születésnapi bulijára és nem akarsz elmenni.
Na nem azért mert ne szeretnéd meg hát 18 lesz és az nagy alkalom. Csak mikor ránézel a meghívottak listájára és ismeretlen nevekkel és arcokkal találod szembe magad, na akkor összeugrik a gyomrod. Mert túl sok olyan helyen voltál már ahol senkit nem ismertél és tudjuk mennyire jól végződtek azok az esték, mi?
Szóval már két héttel előre egy rohadt buli miatt stresszelsz. Hogy úristen, senkit nem ismersz és milyen gáz lesz meg hogy megint perifériára szorulsz és külső szemlélőként vagy csak jelen egy olyan helyen ahol valahol a központ közelében illene lenni.
Csak egyszer szeretnék úgy elmenni valahová hogy nem kerülget az ájulás mert idegenek közé kerülök. Csak egyszer szeretnék nem szorongani. Csak egyszer.

The comeback! Vagy valami olyasmi

Alternatív cím; Flórának eszébe jut hogy van blogja!

Szemtelenül hosszú idő telt el az utolsó bejegyzésem óta, komolyan kiment a fejemből hogy ez a blog még létezik. Hát ez van.

Lassan de biztosan közeledik a tanév vége, körvonalazódnak a jegyeim (rontani fogok a félévhez képest, bár szerencsére nem sokat) túl vagyok az angol írásbeli érettségin és készülnöm kéne a szóbelire meg a történelem vizsgámra de egyszerűen semmi motivációm nincs hozzá. Volt nálam az erdélyi cserediákom, voltam Keszthelyen Helikonon, osztálykiránduláson Ausztriában. Szóval mit ne mondjak, nem unatkozom.

Megígérhetném hogy ezentúl megint rendszeresen fogok blogolni de már én se vagyok biztos hogy be tudom tartani. Majd meglátjuk, gondolom.

Kettőezer-tizennégy

Hát, boldog új évet mindenkinek!
Jól eltűntem az utóbbi időben, egyszerűen nem volt időm meg erőm blogolni. De most mivel szünet van meg azért csak-csak vége lett egy évnek, gondoltam írok valamit.
2013 elég eseménydús év volt. Volt benne rossz és volt benne jó, talán egy kicsit több jó mint rossz. Sok olyan dolog történt amiről nem gondoltam hogy valaha megtörténhet és ennek nagyon örülök!

• megnyertem egy országos versenyt, egy másikon meg 12. lettem
• itt volt francia barátnőm két hétig
• Erdélyben voltam
• bejutottam az angol OKTV második fordulójába
• Bécsben voltam koncerten, ráadásul az első sorból néztem végig az egészet
• volt egy nagyon király születésnapom legjobb barátnőmmel
• meg egy hasonlóan jó Karácsonyom amikor is kaptam egy laptopot

Ezen kívül volt még hullócsillag nézés, meglepetésbuli szervezés egy barátnőmnek és még sok minden apróság ami örömet okozott.

Összességben 2013 egy nagyon jó év volt, akkor is ha sokszor kibuktam és sírtam. De jó volt. Remélem 2014 is lesz legalább ennyire jó, ha nem jobb!