Rohanás.
Ha egy szóval kéne jellemeznem az életet szeptember 1. óta akkor azt mondanám hogy rohanás, megállás nélkül. Varrónőhöz futkosás, táncpróbára sietés, órára igyekvés, folyamatos tanulás, határidők. Egy perc nyugalom, annyi se. Szünetben se, hétvégén meg pláne nem.
Nincs időm/energiám semmivel sem foglalkozni ami nem az avantgarde, a Horthy-korszak konszolidációja, genetika, vagy a csonkakúp térfogata és felszíne. Van olyan, hogy az ember agya egyszerűen annyira túlpörög az összes beleszuszakolt információtól hogy képtelenség leállítani és akkor jönnek azok az alvás-de-mégsem dolgok amik után ugyanolyan fáradtan kelünk mint ahogy lefeküdtünk.
És akkor megint, vissza a mókuskerékbe. Képezz főnevet a coupable melléknévből.
Mi jellemző az autotróf szervezetek asszimilációjára?
Hány pontod lett az 50-ből? A 35 az kevés, legalább 40-nek kellett volna hogy legyen, nem lesz ez így jó. Mi lesz így veled OKTV-n?
Kezdek kicsit megőrülni, úgy érzem. És még csak november van.
Tudtam én hogy a végzős év durva lesz, de hogy ennyire?