Soha nem voltam jó matekból. Se fizikából vagy kémiából. Az egyetlen "reálos" tantárgy amiben jó vagyok az a biológia, bár az már inkább a humán felé közelít. Mindig is humános beállítottságú voltam - de mióta gimnazista vagyok, úgy érzem hogy ezért valahogy kevesebb vagyok.
Tudjátok hogy van ez, ha valaki nem jó rajzban vagy zenében, azt mondják hogy jó hát nincs hozzá tehetsége. De ha valaki nem jó matekból az buta. És ez problematikus. Általános iskolás korom óta járok különböző zenei meg nyelvi és irodalmi versenyekre, és sokon eredményesen is szerepeltem. 10.-ben megnyertem egy országos versenyt vagy mi a fene. Szóval nem tartom magam hülyének. Viszont van egy hatalmas, égbekiáltó bűnöm - matekból bizony rossz vagyok.
A gimnázium ahova járok inkább reálos beállítottságú, az igazgató is matek-fizika szakos és működik emelt matekos osztály. És bizony nem lehet nem észrevenni, hogy pofátlanul kivételeznek velük. Jó persze, vannak olyanok akik tényleg nagyon sok versenyeredményt produkálnak és okkal lehetünk rájuk büszkék, ezt nem tagadom. De az kicsit durva hogy azért szerveznek iskolagyűlést, hogy egyik rezidens matekzseninknek az egész iskola színe előtt adományozzanak horgászbotot, mert a vele készült interjúban (!) megemlítette hogy szeret horgászni.
Ne értsetek félre, nem irigykedem. Nem akarok én a reflektorfénybe kerülni. Én csak egy pici elismerést szeretnék - magamnak és minden iskolatársamnak akik nem jók reál tárgyakból viszont kiemelkedő versenyeredményeket érnek el irodalmi és nyelvi versenyeken. Arra kéne rájönni valahogy, hogy nem lehet mindenki mindenből jó; igenis vannak olyanok akik csapnivalóak matekból vagy fizikából vagy kémiából viszont nagyon jók nyelvekből és fordítva. Nem szabadna hogy ekkora különbséget tegyenek humános és reálos beállítottságú emberek között. Ez csak nem helyes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése