Kalandozások Erdélyben 6. és 7.- Segesvár, Marosvásárhely, Torockó; Nagyvárad, Nagyszalonta

Megígértem magamnak hogy még októberben befejezem ezt a beszámolót és így is majdnem kiment a fejemből. Hát akkor álljunk neki.

A 6. nap reggelén hagytuk el végérvényesen Brassót egy meglehetősen könnyes búcsú után. Az első megállónk Segesvár volt, megnéztük a várat meg sétáltunk egy kicsit, nem volt nagy szám. Szerintem ezt simán kihagyhattuk volna, de hé, legalább mondhatjuk hogy itt is voltunk.

Aztán Marosvásárhely következett. Megnéztük a Kultúrpalotát ahol nem lehetett fotózni (el nem tudom képzelni hogy amúgy miért nem, de hát ez van) A Kultúrpalota előtti téren ki van állítva a Romulus és Remus szobor amúgy, és a mai napig nem tudok rájönni hogy miért. Ha valaki tud válasszal szolgálni, szóljon!

Marosvásárhely után a nap utolsó megállója Torockó volt, ahol egy éjszakát ott is aludtunk. Elég érdekes szállásunk volt, az összes lány egy szobába volt bezsúfolva de meglepően elviselhető volt. A falu mellett található a Székelykő, ami egy több mint 1000 méteres szikla, és gyönyörű, nekem nagyon tetszett!

Következő nap reggel indultunk el Torockóról Nagyvárad felé, bementünk a székesegyházba. Igaz én elég rendesen rühellem a barokkot minden rongyrázásával együtt, ez a székesegyház megfogott. Szép volt, na. Ezt próbálom itt kinyögni.

Ezután pedig az utolsó megállónk Nagyszalontán a Csonka torony volt, amelyben az Arany emlékmúzeum található. Vicces mert pont akkortájt vettük Aranyt, szóval tudtam mihez kapcsolni a dolgokat.

Ezután pedig indulás haza! Ha jól emlékszem olyan 10-fél 11 felé értünk vissza Pécsre, hullafáradtan. De tudjátok mit? Megérte. Megérte, mert iszonyatosan jó hetet töltöttünk el Erdélyben és akármikor kérdés nélkül visszamennék.

Kalandozások Erdélyben 5.- Csíkszereda, Gyilkos-tó és Békás-szoros, Nyergestető

Jó sűrű nap volt a szeptember 26.-a, mivel reggel 8-kor indultunk el Brassóból Tusnádfürdő felé. Ott meglátogattunk egy alapítványt és leadtuk a magunkkal hozott rengeteg adományt. Nagyon kedves emberek dolgoznak ott és nagyon szép környéken van. Jó lenne egyszer önkéntesnek lenni egy ilyen helyen.
Tusnádfürdő után Csíkszeredára mentünk. Igazából csak azért mentünk arra mert az egyik lány elhagyta az okmányait (amik amúgy később mégis meglettek) és a konzulátusban kapott ideiglenes személyit. Addig megnéztük egy kicsit a belvárost meg bementünk egy templomba, ami nekem nagyon tetszett.

Csíkszereda után indultunk a Gyilkos-tóhoz. Hát ha a tó maga nem is gyilkos, a szerpentin arrafelé az volt. Olyan rosszul lettem, azt hittem tényleg ott halok meg, és nem voltam ezzel egyedül. Szóval az odaút nem volt éppenséggel kellemes, de a látványért teljes mértékben megérte!

A Békás-szoros hasonlóan gyönyörű volt, végigsétáltunk egy nagy részén. Körülbelül végigfotóztam az egészet...nem tehetek róla, olyan szép volt minden hogy muszáj volt, na.

Egy újabb brutális szerpentinezés után pedig eljutottunk a Nyergestetőre a székely emlékműhöz. Nagyon hideg volt és már sötétedett, de azért jó volt. Nagyon hangulatos hely, főleg naplementekor.

Kalandozások Erdélyben 3. és 4.- Poiana; Sepsiszentgyörgy, Prázsmár és Cenk

A következő 2 napot azért vettem össze mert igazából egyik helyről sincs olyan hű de sok meg hű de jó képem. Talán így együtt értékelhetőbb lesz.

A következő nap grasszáltunk még egy kicsit Brassóban, majd felmentünk egy Poiana nevezetű hegyre. Iszonyatosan hideg volt, de hát mondjuk több mint 1000 méter magasan voltunk fent szóval érthető. Szép volt azért.

Aztán másnap nyakunkba vettünk két várost meg egy 970 méteres dombocskát, laza kirándulás végett. Az első megálló Sepsiszentgyörgy volt (nem rontottam ám el vagy háromszor a leírását, áá) ahol sajnos eléggé esett szóval magáról a városról nincsenek képeim. Amúgy érdekes volt mert majdnem mindenki magyarul beszélt, viszont egy kávézó/pubban még egy kávéval sem szolgálják ki az embert. Nem tudom, mikor utoljára néztem, a koffein nem volt korhatáros. A városban amúgy megnéztük a Székely Nemzeti Múzeumot, nem volt nagy cucc. Aki szereti az ilyesmit annak bizonyára érdekes, de nem tudom. Nekem annyira nem tetszett.

Ezután Prázsmár következett, ahol az erődtemplomot néztük meg, az viszont nagyon tetszett! Nagyon érdekes volt.

Na és akkor ezek után egy kedves tanárnénink kitalálta hogy akkor másszuk csak meg a Cenket! mint mondtam egy laza 950-70 méteres dombocskáról van szó (megjegyzés; 1000 méter alatt nem számítanak hegynek a hegyek ott, azok csak dombok) ami ráadásul nagyon meredek is. Hát majd belepusztultunk, de végül is felértünk! Voltunk fent a Brasov feliratnál meg még feljebb. Szép volt de nagyon fárasztó, nem valószínű hogy bevállalnám még egyszer.

Kalandozások Erdélyben 2.- Brassó

Másnap indultunk felfedezni Brassót. Elmentünk egy kilátóhoz ahonnan nagyon szépen be lehetett látni az óvárost, nagyon tetszett. Meg azt vettem észre hogy a városban lévő (aprócska 900 méteres) hegy tetején van egy olyan felirat mint a Hollywood felirat csak az van kiírva hogy Brasov.

Utána bementünk a zsinagógába. Arra jöttem rá, hogy sokkal jobban szeretem a zsinagógákat mint a katolikus/református templomokat mert nem annyira giccsesek, sokkal letisztultabbak és világosabbak.

A zsinagóga után megnéztük a Cérna utcát, amely Európa legkisebb utcája (legalábbis nekünk ezt mondták)

...majd pedig a Fekete templom következett. Csak kívülről mert nem lehetett bemenni. Az a vicc amúgy hogy egy iskolaudvar kellős közepén áll és csak ott ücsörögnek az alsóbb részein a gyerekek. Brassó egy furcsa város. Furcsa, de szép.

Befejezésül pedig a főtéren sétálgattunk egy kicsit, váltottunk pénzt meg ilyesmik. Nagyon hideg és nagyon szürreális volt.

Kalandozások Erdélyben 1.- Arad, Déva, Vajdahunyad

Bár már egy hete itthon vagyok, csak most jutott arra időm hogy valami fotós-írogatós beszámolót összedobjak. De hát álljunk akkor neki.
22.-én hajnali 2-kor indultunk Pécsről. A busz iszonyat kényelmetlen volt szóval az egész napon úgy mentem át hogy nagyjából másfél órát aludtam 15-20 perces szakaszokban, szóval ez nem volt annyira kellemes. De megérte, mert Erdély nagyon szép!
Először Aradon álltunk meg, de nem időztünk ott sokat-megnéztünk pár emlékművet és tovább is álltunk.

A következő megállónk Déva volt. Siklóval mentünk fel a várhoz ami nem tett túl jót a tériszonyomnak de a kilátás bőven kárpótolt. Meg ki volt írva hogy "Vigyázat viperák" ezen röhögtünk ott. Aztán kiderült hogy tényleg vannak ott viperák. Erdély, én így szeretlek!

A Brassó előtti utolsó megállónk Vajdahunyad volt, megnéztük a kastélyt. Nekem személy szerint ez volt a kedvencem, olyan érzésem volt mintha belecsöppentem volna a középkorba.

Ottani idő szerint olyan este fél 10-re értünk Brassóba és találkoztunk a cserediákjainkkal. Én egy Orsi nevű lányhoz kerültem és már az elején nagyon jól kijöttem vele is és a családjával is, igazából meglepően könnyen ment az egész. Nagyon szép volt a ház meg volt saját szobám, szóval nagyon jó helyem volt. Akármikor visszamennék szerintem.