Olyan mint egy érzelmi hullámvasút, mondjuk ha a készületek körülményeit tekintjük, nem is meglepő. Elveszteni valakit, akit ismertél fiatal korod óta, aki a legjobb barátod volt, akivel együtt zenéltél 10 évig, és utána összehozni egy ilyen szintű albumot...Be kell hogy valljam őszintén, én nem lettem volna képes rá, még évekkel azután sem hogy ezt a bizonyos valakit elveszítettem. De hogy egy december végén történt tragédia után a következő év közepén ki is adni? Lehetetlennek tűnik számomra, felfoghatatlannak. Hatalmas lelki erőre utal, ami nagyon irigylésre méltó. Jó lenne néha ha én is lennék ilyen erős, de tudjátok mit? Erre az esetre gondolni, arra, hogy ők tovább tudtak lépni, erősek maradtak, hatalmas löketet tud adni az embernek.
Ez ilyen kis szentimentális cuccnak hangzik, nem? Talán az is. Azóta le akartam írni valahova hogy először meghallgattam az albumot, de valamiért nem tettem. Most megtettem.
Szerintem mindenkinek megéri meghallgatni, mert minden benne van amit egy ember ilyen esetben érezhet, és mégsem hangzik "depressziósan" vagy akármi. Gyönyörű és erőteljes, az egyik legjobb album amit valaha akárki is elkészített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése