Budapesten élni - álom. Színes, új, felkavaró, kihívásokkal teli, érdekes össze-vissza álomkép. Villamos át a Dunán, séta a hidakon a verőfényes napsütésben, reggelente fagyoskodni Lágymányoson, szenvedni az Izu beléptető kártyájával. Kollégiumban élni két jó baráttal és együtt öreg nénik módjára panaszkodni a hangos zaj meg a focisták miatt.
Kollégium. Az egész instabil álomkép jövője ezen az egy szón áll vagy bukik. Mert az albérlet drága meg amúgy is minek, ha van kollégium. És most úgy tűnik, az egész álom semmivé oszlik egyetlen felvételi pont miatt és én itt maradok 200 kilométerrel délebben onnan, ahol lenni szeretnék, ahol először egyedül kialakítottam magamnak egy helyet. És ezt nem tudom elfogadni. Szóval most elmegyek aludni, és reménykedem abban, hogy ez az egész csak egy rossz álomfoszlánnyá válik a színes kavalkádban.
Szeretnék még egy kicsit ebben az édes álomban élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése