Your salvation was but sleep and sweet dreams

Budapesten élni - álom. Színes, új, felkavaró, kihívásokkal teli, érdekes össze-vissza álomkép. Villamos át a Dunán, séta a hidakon a verőfényes napsütésben, reggelente fagyoskodni Lágymányoson, szenvedni az Izu beléptető kártyájával. Kollégiumban élni két jó baráttal és együtt öreg nénik módjára panaszkodni a hangos zaj meg a focisták miatt.
Kollégium. Az egész instabil álomkép jövője ezen az egy szón áll vagy bukik. Mert az albérlet drága meg amúgy is minek, ha van kollégium. És most úgy tűnik, az egész álom semmivé oszlik egyetlen felvételi pont miatt és én itt maradok 200 kilométerrel délebben onnan, ahol lenni szeretnék, ahol először egyedül kialakítottam magamnak egy helyet. És ezt nem tudom elfogadni. Szóval most elmegyek aludni, és reménykedem abban, hogy ez az egész csak egy rossz álomfoszlánnyá válik a színes kavalkádban.
Szeretnék még egy kicsit ebben az édes álomban élni.

Ki/megöregedés

A hétvégén leugrottunk Keszthelyre a két szobatársammal, mert Helikon volt és ránk meg ránk fért a pihenés. És jó volt, jó volt, élveztük de valahogy...annyira más volt, mint amikor még mi is gimnazistaként mentünk oda. Sokkal nagyobb bulinak tűnt akkor mint most, egyetemista fejjel.
És rá kellett jönnöm hogy ez valószínűleg pont azért van mert, bár csak egy évvel, de ebből a programból mi kiöregedtünk. És ezt csupán 19 éves fejjel belátni baromi lelombozó.