Anxiety

Az érzés amikor meghívást kapsz legjobb barátnőd születésnapi bulijára és nem akarsz elmenni.
Na nem azért mert ne szeretnéd meg hát 18 lesz és az nagy alkalom. Csak mikor ránézel a meghívottak listájára és ismeretlen nevekkel és arcokkal találod szembe magad, na akkor összeugrik a gyomrod. Mert túl sok olyan helyen voltál már ahol senkit nem ismertél és tudjuk mennyire jól végződtek azok az esték, mi?
Szóval már két héttel előre egy rohadt buli miatt stresszelsz. Hogy úristen, senkit nem ismersz és milyen gáz lesz meg hogy megint perifériára szorulsz és külső szemlélőként vagy csak jelen egy olyan helyen ahol valahol a központ közelében illene lenni.
Csak egyszer szeretnék úgy elmenni valahová hogy nem kerülget az ájulás mert idegenek közé kerülök. Csak egyszer szeretnék nem szorongani. Csak egyszer.

The comeback! Vagy valami olyasmi

Alternatív cím; Flórának eszébe jut hogy van blogja!

Szemtelenül hosszú idő telt el az utolsó bejegyzésem óta, komolyan kiment a fejemből hogy ez a blog még létezik. Hát ez van.

Lassan de biztosan közeledik a tanév vége, körvonalazódnak a jegyeim (rontani fogok a félévhez képest, bár szerencsére nem sokat) túl vagyok az angol írásbeli érettségin és készülnöm kéne a szóbelire meg a történelem vizsgámra de egyszerűen semmi motivációm nincs hozzá. Volt nálam az erdélyi cserediákom, voltam Keszthelyen Helikonon, osztálykiránduláson Ausztriában. Szóval mit ne mondjak, nem unatkozom.

Megígérhetném hogy ezentúl megint rendszeresen fogok blogolni de már én se vagyok biztos hogy be tudom tartani. Majd meglátjuk, gondolom.