Olyan iszonyat kicsik vagyunk, igazából nevetséges. Meg az is vicces hogy milyen nagynak képzeljük magunkat, holott a hangyánál is kisebbek vagyunk a nagy egészhez képest.
Belegondoltatok már hogy mennyire elképesztően sebezhető az ember? Most fizikailag gondolom.
Elég egy rosszul elejtett sebészi vágás, egy csepp mérgező anyag, egy nagyobbfajta tüdőgyulladás vagy akármi és - és vége. Ennyi volt. Köszönjük részvételét, nem kell visszajönni.
Egészen addig nem foglalkozunk ezzel a ténnyel amíg valami olyan történik közvetlen környezetünkben ami végre elgondolkoztat minket, de akkor aztán nagyon. Vagy valakit meg egyáltalán nem. És ez szomorú. Ha jól belegondolunk, megvan ám annak az oka hogy a temetéseken nem szakadnak meg a kedves gyászolók a röhögéstől.
Tetszik vagy nem, néha muszáj elgondolkodni azon, hogy mi lesz ha vége. Vagy ha látjuk, hogy közel a vége. Tényleg elgondolkodni, mindenfajta vicc nélkül. Mert igazából akármelyik nap lehet akár az utolsó, akármelyik nap lehet a sebész rossz napja vagy valamilyen természeti katasztrófa és akkor aztán.
Vége.
Ennyi volt.
Köszönjük részvételét, szépen teljesített, nem kell visszajönni.