Tudjátok mit, felejtsétek el amit régebben az iskoláról írtam, feldughatja magának ezt a tanévet. Már bocsánat a kifejezésért.
Ma voltam a tankönyveimért, találkoztam majdnem az egész osztállyal. Szóval nem elég hogy kiderült, egy ezressel többel tartozom a hülye franciakönyvért (amiről teljesen el is felejtkeztem hogy megrendeltük) az odafelé menet majdnem üres táskám 6 kilósra változott még olyanokat is ott találtam akiket nem hogy hét nap múlva évnyitón, de még hét év múlva se szeretnék viszontlátni. Éljen a tankönyvosztás!
Legalább találkoztam a barátaimmal is, elmentünk fagyizni. A legjobb barátnőmmel meg a húgával előrementünk asztalt (esetünkben ez három asztalt jelentett) foglalni mert a többiek még el akartak menni valami könyvet megvenni. Bejelenti hogy már csak fél évig leszünk osztálytársak, felköltöznek Budapestre.
Ismeritek azt az érzést amikor valami olyasmit hallasz amitől egy világ omlik benned össze? Igen, pontosan azt éreztem. Még egy ok hogy utáljam azt a rühes várost.
Megjöttek a többiek, akkor kicsit felejtsük is el hogy egy perce még majdnem elbőgtem magam, mondjuk nem bánom hogy úgy másfél óráig nem erre koncentráltam, jó érzés volt. Meg amúgy is, mi másra lehetne koncentrálni akkor, ha nyolc ember bevonul a város legkisebb papírboltjába azért, mert egyikőjük szeretne egy darab füzetet venni?
Van fél órám a buszig, akkor vegyünk egy üveg vizet. A Tesco parkolóban egy emberke le akarta nyúlni a telefonom, szerencsére nem sikerült neki. Utána otthon, édes otthon! Flóra, mi volt tankönyvosztáson? Megkaptuk a könyveket, mi lett volna? Ne beszélj így apáddal, találkoztál valakivel? Igen, elmentünk páran fagyizni, ennyi.
Mi bajod van? Elmegy a Dia félévkor, az a bajom.
Ma délután rajzoltam, nagyon hosszú idő után. Tiszta grafit a kezem meg az asztal.
Utálom Budapestet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése