♫ - Muse - Take a Bow
Miért érzem úgy hogy azok az emberek akiket a barátaimnak nevezek egyszerűen hátat fordítanak nekem pont amikor a legnagyobb szükségem lenne rájuk?
A mai nap nem épp életem legjobb pillanataként fog bevonulni a történelembe. Nem volt első két óránk (nyíltnap rules) de senki nem volt képes eljönni velem sehova mert éppen buzgón kihagytak minden programból. Úgyhogy egyedül bolyongtam Pécsen ami nagyon nagy élmény volt
Aztán 7 óra rövidítve, juhú! Írtam egy szar rajzdogát amit nem szívesen látnék viszont a következő pár évtizedben. Meg kaptam két négyest. Meg az angoltanárom tök hülyének nézett mert valami egyszerű dolgot nem tudtam kinyögni neki.
Valamint hallgathattam kedves osztálytársaim pletykálkodását személyem irányába (értelmes mondat ez? Szerintem értitek mit akarok kinyögni)
És ami a legjobb az egészben hogy egész nap teljesen le voltam szarva. Minden barátom beszélt mindenkivel csak velem nem.
Azt nem értem hogy miért. Mi a fenét tettem már megint?
Ha most ők is elfordulnak tőlem azzal még jobban megnehezítik az életem mert akkor teljesen egyedül leszek és tudom hogy akkor nem tudnám végigcsinálni ezt a terápia-dolgot. Így is nehéz, el se merem képzelni hogy akkor milyen lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése