I think I'll blow my brains against the ceiling

♫ - Muse - Take a Bow


Miért érzem úgy hogy azok az emberek akiket a barátaimnak nevezek egyszerűen hátat fordítanak nekem pont amikor a legnagyobb szükségem lenne rájuk?


A mai nap nem épp életem legjobb pillanataként fog bevonulni a történelembe. Nem volt első két óránk (nyíltnap rules) de senki nem volt képes eljönni velem sehova mert éppen buzgón kihagytak minden programból. Úgyhogy egyedül bolyongtam Pécsen ami nagyon nagy élmény volt
Aztán 7 óra rövidítve, juhú! Írtam egy szar rajzdogát amit nem szívesen látnék viszont a következő pár évtizedben. Meg kaptam két négyest. Meg az angoltanárom tök hülyének nézett mert valami egyszerű dolgot nem tudtam kinyögni neki.
Valamint hallgathattam kedves osztálytársaim pletykálkodását személyem irányába (értelmes mondat ez? Szerintem értitek mit akarok kinyögni)
És ami a legjobb az egészben hogy egész nap teljesen le voltam szarva. Minden barátom beszélt mindenkivel csak velem nem.


Azt nem értem hogy miért. Mi a fenét tettem már megint?
Ha most ők is elfordulnak tőlem azzal még jobban megnehezítik az életem mert akkor teljesen egyedül leszek és tudom hogy akkor nem tudnám végigcsinálni ezt a terápia-dolgot. Így is nehéz, el se merem képzelni hogy akkor milyen lenne.

Nem érdekel ha nem szereted az Avenged Sevenfoldot, vagy még soha nem is hallottál róluk, ez kihagyhatatlan! Annyit szakadok rajta mindig mikor megnézem, édes istenem xD

Kettőt a kedvenc énekeseim közül Matthew-nak hívnak.
Mindkettőjüknek iszonyat gyönyörű hangja van.
Mindkettőjük baromi tehetséges.
Mindkettőjük rohadt vicces, nagyon sokat röhögök rajtuk.
Mindkettőjük nagyon sokat jelent nekem, mert sokat segítettek a zenéjükkel.
És végül, de nem utolsó sorban;
Mindkettőjüknek van egy ér a homlokán ami kidülled mikor énekelnek.

Na, ki találja ki kikről van szó? :D

Terápia

Szóval, come-out time.
Nem tudom kinek mennyire csapódott le a blogom alapján hogy valami nincs rendben velem, és úgy érzem hogy le kell írnom itt is. Igen, depressziós vagyok, és ma volt az első alkalom hogy terapeutához mentem.
Be kell hogy valljam, nagyon féltem az elején mert nem tudtam mire számítsak, de nagyon jófej volt és tényleg mindent el tudtam neki mondani.
És tudjátok mit? Máris jobban érzem magam, pedig ez még csak az első alkalom volt. Ráadásul nagyon biztatóak a kilátások, azt mondta hogy nem is akkora a baj mint ahogy azt érzem, úgyhogy most nagyon örülök :)

Legyen szíves minden erre járó szavazni a szavazáson amit kiraktam! Nagyon sokat jelentene :)

New shit

Mit nem mondjak, megszállt az ihlet mostanában :D

Valamint áá, olyan jó volt a szülinapom :) két cd már megvan, harmadikra még várunk. És még nem találkoztam minden rokonnal :D

Think happy thoughts

♫ - Avenged Sevenfold - Critical Acclaim


3 nap. HÁROM! Vagyis nem egészen három. Egyre izgatottabb vagyok, ugyanis ma kiderült hogy 3 cédét fogok kapni :D Igaz, az eredeti kettőből csak egy lesz meg, viszont jön mellé még kettő :D Hogy mik is lesznek azok? Live in the LBC & Diamonds in the Rough (Avenged Sevenfold) Black Holes and Revelations, HAARP (Muse) Alig várom hogy meglegyenek, ááá.

Hű

Egy hete erre se néztem? Érdekes. És ami még érdekesebb, az az hogy nem tudok semmi újjal szolgálni. Komolyan, az életem a legunalmasabb dolog a világegyetemben (jó, talán a kémiaóra megelőzi).
Az egyetlen érdemes infó az az hogy - mint láthatjátok - 4 nap múlva születésnapom lesz, és úgy néz ki hogy a legtöbb mindent amit kértem meg fogom kapni :D Valamint két barátnőm is készül nekem valamivel, mondjuk egyikőjük se hajlandó egy szót se mondani róla, de azért az orrom alá dörgölik >.> Mindegy, pár nap és megtudom, izgatott vagyok :D
Valamint rengeteget rajzoltam mostanában. Az a vicces hogy csak egy albumborítóval dolgozom, de abból van már kétféle változatom. Ha beleszámoljuk azt is ami nincs kiszínezve akkor három.

Origin of The Resistance?

Nem értem

Miért kéne akkor ennem mikor nem vagyok éhes? Úgy egy órán belül úgyis éhes leszek, akkor majd eszek.

Danse Macabre

Nem is olyan régen, irodalom órán beszéltünk erről a műfajról Villon kapcsán, és nagyon megragadt bennem. Nem olvasok verseket, de a Villon-féle Haláltánc Ballada nagyon megfogott.


Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!"... S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfutta, mint egy porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakokban sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?"
S az nyílt: keszeg magiszter
táncolt végig a szobán,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit hegged nem takar,
igyál, testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rőt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta őt:
..."Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugráltunk bakot."
"Jövök már!" - szólt, s a víz lenn nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
- Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Repedt tükrénél állt a Céda:
"Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregből már senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény..."
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó vőlegény:
"Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát lárva
ágyékod hervadt bíborán!"
- Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Éjfél borult a háztetőkre,

s kuvikhang szólt a berken át,

midőn a Bankár útnak indult,

elásni véres aranyát.

Az útkereszten vasdoronggal

hét ördög várta s a Halál;

s mikor kardot rántott, a csontváz

fülébe súgta: "Mondd, szamár,

szamár, mit véded még a pénzed?

Meghalsz s a kincsed elviszem,

s a kincs helyett eláslak téged,

akit nem ás ki senki sem."

- Kufárok voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Aránypárnáin ült a Dáma,

s üvöltve sírt: "ne még, ne még",

de ő már átkarolta drága

csípői karcsú, gót ívét,

"engedj csak még egy lanyha csókot,

meg egy gyönggyel kivart ruhát,

engedj csak még egy buja bókot,

még egy szerelmes éjszakát" -

de ő, rút foltot festve mellén,

mely, mint rákseb, egyre nőtt,

fehér testét nyakába vette

és vitte, vitte, vitte őt.

- Tunyán henyéltünk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista,

s óráját nézte, mely lejárt.

"Isten vagy ördög: egy napot még,

amíg megoldom a talányt,

a végső, nagy talányt, amerre

görebjeimnek ezre vitt,

csak egy napot, mert megfejtem,

megfejtem holnap alkonyig."

"Nem fejted" - szólt a hang- "nem fejted"

s vállára vette jéghideg

kezét , míg felrobbant a lombik:

"Aludni mégy most, mint a töbiek.

- A Titkot űztük mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengőkkel jött dögvész,

s a reimsi szentegyház előtt

húsvétvasárnapján derékon

kapta a hájas Püspököt:

"Néked szereztem ezt a nótát,

gyerünk nagyúr! Csengőm csörög -

légy pápa vagy próféta, rózsás 

hajnalködökbe öltözött,

légy szent püspök, vagy rút eretnek

ki ég a máglya kormain,

misézhetsz lenn - én fenn nevetlek

a dómok csonka tornyain!"

- Álszentek voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta

alkonytájt kinn az udvaron:

"Görnyedt testünknek nincsen ára,

s úgy halunk meg, mint a barom.

Kaszás testvér! Sovány a földünk!

könyörgöm: egyet tégy nekem:

ha elviszel, szórd szét trágyának

testemet kinn a réteken!"

Ő rábólintott s vitte lassan,

s úgy szórta, szórta, szórta szét,

mint magvető keze a búzát,

vagy pipacsot az őszi szél.

- A földbe térünk mindahányan,

s az évek szállnak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Vagy talán az ábrázolások fogtak meg annyira? Az is lehet. Igen, eléggé belemerültem a csontvázak ábrázolásába (talán kezdek meghülyülni) és tegnap elég sok nagyon érdekes rajzot nézegettem, ső, jómagam is próbáltam valami témába vágót rajzolni.

Bár ha rákerestek neten vagy akár deviantART-on, sokkal jobbakat találtok mint ez.

Újabb tervezés

Amint láthatjátok a számlálón, rohamosan közeleg a születésnapom, és a rokonok már elkezdték kérdezgetni hogy mit is kérek. Hm.
Vicces, hogy minden ami az eszembe jutott zenéhez kapcsolódik. Gitár, cédék, koncert dvd-k, zenekaros pólók...ráadásul akkora mennyiségben szeretném beszerezni ezeket hogy azt ember meg nem tudná finanszírozni.
Akárhogy is, de sikerült leszűkítenem a kört 2 cédére és 2 pólóra. Az egyik cédét 2200-ért, a másikat (mivel dvd is van hozzá) 4000 forintért találtam. Az egyik póló 2300, a másik pedig 5000 (postaköltséggel együtt, a másikat helyben találtam azért olcsóbb)
Ez, ha összesen nézzük az árat, olyan 13000 forint, amit ha leosztunk az egész rokonságra (szülők, apai nagyszülők, anyai nagyszülők, 2 unokatestvér, keresztszülők) egyáltalán nem olyan vészes.
Miért kell a jó dolgoknak ilyen drágának lenniük?