Vidékről járok fel vonattal, egyenlőre hetente de lehet hogy ez ritkulni fog egy kicsit ha jön a jó idő. És nem tudom, hogy csak én vonzom-e ennyire a fura embereket vagy tényleg sok a fura ember, de majdnem minden utamra jut legalább egy - hangos általános iskolás osztályok, újságírók, minden van itt. De volt már hogy egy asszonykórussal együtt jöttem le Budapestről - nyilván egész úton énekelgettek, egy élmény volt ez a reggel 8-as Intercityn. Meg most is amikor jöttem haza, felszállt egy pasas jegy nélkül és ahogy elindultunk, bezárkózott a wc-be hogy ne vegye észre a kalauz. És működött is - körülbelül fél óráig, utána leszállították. Vicces hogy neki el kellett bújnia a kalauz elől hogy ne vegyék észre, mellettem meg simán ment már el a kalauz mert nem látszottam ki az előttem levő szék mögül és a perifériás látómezejébe se estem bele. Amúgy meg nem értem, hogy milyen magas emberekre tervezték a csomagtárolót, mert hogy nem 165 centisekre, az biztos. Volt már, hogy majdnem ráejtettem más utasokra a bőröndöm miközben megpróbáltam felszenvedni a tárolóba. Szerencsére legtöbbször van aki rögtön felugrik és segít a magamfajta béna alacsony embereknek.
Ha szerencsésen feljutunk Budapestre, máris jön az új kihívás - a tömegközlekedés. Azt hittem, itthon megtapasztaltam milyen egy teletömött busz...aztán megpróbáltam felnyomakodni reggel 8 óra magasságában a kollégium előtt egy kicsi buszra körülbelül 30 sorstársammal együtt. És akkor a délutáni villamoson levő tömegről ne is beszéljünk. Kezdek mondjuk hozzászokni a mindennapos heringpartihoz, már lassan az furcsa ha nincsenek sokan. Kicsit szoktam aggódni ha új helyekre kell menni, jön olyankor az hogy "oké kiírjuk merre kell menni jaj csak el ne keveredjek". Meglepően kevésszer tévedtem eddig el, amire azért büszke vagyok. Mert borzasztó könnyű elkeveredni ha az ember nem tudja pontosan hogy merre kell mennie. Mondjuk ahogy én tapasztaltam, segítőkészek az emberek, ha eltévedsz segítenek megtalálni a helyes útirányt.
Meg sokkal nyitottabb is mindenki, és azt vettem észre hogy ez rám is hatással van. Nagyon sokan vagyunk a szakunkon de ahhoz képest sok embert ismertem meg, és mindenki nagyon aranyos. A volt gimis osztályunkból is sokan vagyunk fent Pesten, és össze szoktunk járni - szerintem jobban kijövünk most, mint amikor osztálytársak voltunk. Jó, hogy ismertem meg új embereket, de azért csak-csak jó ismerős arcokkal beülni pizzázni és órákig röhögni.
Még rengeteg minden van amiről lehetne írni. Most hogy jön a tavasz, tervezek menni sétálni a városba és fotózni, meg megyünk hó végén anime conra, szóval ide is megpróbálok mindezekről többet írni. Nagyon elmaradtam a blogírással, és igazából hiányzik is!
