Oké hogy "az iskola a mi munkahelyünk" de az komolyan normális hogy 5.45-kor felkelek, 6.30-kor elindulok, 7.40-től délután kettőig (vagy háromig!) bent rohadok és folyamatosan tömik a fejem azzal a rengeteg információval, és ha hazaérek négyre még mindig két-három órát tanulok? Nem hiszem.
Szóval mint látszik, iszonyatosan elegem van már az iskolából meg az összes külön dologból amit bevállaltam (kórus, francia lektori óra, humánizé, stb) de mégis csinálom őket, mert félek hogy ha abbahagyom, valaki csalódni fog bennem. Túl sok ember csalódott már bennem, nem akarom hogy megint megtörténjen. Elég ha én csalódok magamban, például hogy egyszerűen nem vagyok képes fogyni, vagy kihozni magamból a legtöbbet amit tudok. De próbálom. Tényleg.
Szóval marad az 5 óra alvás, a hat óra gülizés a suliban, hétfőn a lektori óra, kedden-csütörtökön kórus, szerdán humánizé, aztán az otthon még két óra gülizés, barátokkal rendszeres kapcsolattartás, kedvesnek levés mindenkivel. Talán így magamon kívül nem csalódik bennem senki.
Letting people down is my thing, baby
Find yourself a new gig, this town ain't big enough for two of us
I don't have the right name, or the right looks
But I have twice the heart
