2012. december 25., kedd

Merry Christmas! Vagy Joyeux Noël, kinek hogy tetszik.

Körülbelül fél órán belül itt lesz a fél rokonság, holnap meg a másik fele. Igazából most az egyszer várom hogy nyüzsgés legyen. Ezt is csak a Karácsony tudja belőlem kihozni, úgy látszik.
Hát a tegnap valami iszonyatosan jó volt. Kicsit jókedvünk lett meg degeszre ettük magunkat, jó érzés volt. Aztán pedig *dobpergés* megkaptam a gépemet! Ááá gyönyörű és nagyon jól fotóz, imádom.


Valamint az első néhány képem :)


2012. december 23., vasárnap

But it doesn't really feel like Christmas at all

Igazából tényleg nem.
Úgy nagyon ma esett le hogy basszus holnap már Szenteste. Egyáltalán nincs meg az a jó kis hangulat mert igazából annyi dolgom van így is. És hát mind tudjuk hogy a matematika tankönyv nem áraszt éppen karácsonyi hangulatot magából.
De hát mindegy, örülök hogy szünet van meg hogy mégse lett vége a világnak. A 21.-e előtti néhány napban, ugyan hülyeségnek tartottam az egészet, azért elgondolkodtam hogy de mi lenne ha mégis. Mi lenne ha tényleg vége lenne a világnak? Hogy történne? Lenne olyan aki túlélné? Ha esetleg jönne utánunk valami más civilizáció és megtalálná korunk romjait, mit gondolna rólunk?
Na jó, össze-vissza pofázok mindent. Ennek egy karácsonyi bejegyzésnek kellett volna lennie, erre elkezdek meg nem történt armageddonokról fecsegni. Bocsánat.
Szóóóval. Akkor karácsony.
Igazából nagyon izgatott vagyok, mert végre, jó pár évnyi könyörgés után, kapok egy új fényképezőgépet! :D Nem tudom hogy végül is melyik lesz mert többet is kinéztünk. Holnap meglátjuk. Meg kapok könyvet, vagyishogy könyveket mert kettőt. Az a vicc hogy valószínűleg nem lesz időm elolvasni őket mert tanulni kell meg kötelezőt olvasni meg segíteni, szilveszterre jön a legjobb barátnőm, etc. Hát mindegy, úgy is kerítek majd rá időt :)

Picture by me. Do not use without my permission.


2012. december 1., szombat

I don't need your tears

Elment.
A tegnapi nap volt az egyik legkellemetlenebb nap a világon. Két kezemen nem tudom megszámolni, hányan jöttek oda hozzám hogy "milyen fura hogy nincs itt" meg hogy "Nem hiányzik?" meg hogy szegény Flóra nincs padtársa. Még némely tanárok arcán is ott volt az irántam érzett szánalom.
Tudom, hogy csak törődnek velem meg hogy jót akarnak. Tudom hogy csak azért csinálják mert tudják hogy ő az egyik legjobb barátnőm, de ha még egyszer, még egyszer meglátom hogy valaki szánakozva néz rám vagy odajön hogy jaj, akarsz beszélni az érzéseidről? vagy jaj ne aggódj, én itt vagyok neked, én esküszöm hogy megölöm.
Boldog decembert, emberek.